Két bejegyzés, egy nap...
Eltelt tíz perc, befejeztem a Evil things részt és beütött az egész, amit hallottam. Sírás... Basszus meghalt a mamám kutyusa, aki még az ő halála után megmaradt "nekünk". Ráz a hideg, ahogy ezt írom. Utoljára mikor láttam, szó szerint haldoklott, meglepni nem tudott. Én tudom mikor kell búcsúzkodnom, de ezt elfogadni sose fogom. Másoknak most lehet egy kutya, de nekem több, a múltam darabkája egyben. Mikor kisebb voltam mamánál vele futkároztam, miközben ő kint ült a székében. Sok emlék visszajött most. Nehezen emésztem, gyógyír egyedül itthon, az írás. Ha nem érdekel a lelkizésem maximum lapozz el, nem bánt meg.
Sok húzós évem volt már, de ez extrémen viszi a pálmát... Nem tudom ebben az évben ki, kit veszített el, de nézzük meg én merre járok és ettől kezdek szomorú lenni... Ha szeretnétek írjátok meg, állítsunk emléket elhunyt szeretteinknek. Tudom személyes, de ne féljetek veletek vagyok, ha szeretnétek elmondani, kiönteni a szíveteket, én itt vagyok! Email-ben is megkereshettek.
Hörim, Manó, március 15. (kezemben halt meg)
Mamám, március 19. (elaludt, most töltené 22.-én a 95. évét)
Barátnőm kutyája, akit imádtam, május környéke (próbáltuk megmenteni, de sajnos meghalt)
Kozmetikusom kutyája, őt is imádtam, október (pont ott voltam)
Mamám kutyája, egyben bátyáméké később, ma
Próbára tesz ez az év...
Idegeim meg kéne találnom.
Hála égnek az én egyetlenem és családom jól van, ezeket leszámítva. Remélem így is marad! Ez csak egy kis lelki dolgok kiadására szolgáló bejegyzés és figyelem felkeltés, vigyázzatok magatokra és szeressétek egymást nagyon!!!! Ember, állat teljesen mindegy, szeressétek egymást és élvezzétek az életet, mert egy pillanat és elveszhet! :(
0 Megjegyzések