Élménybeszámoló
Ha nem unnátok eléggé őket itt egy újabb élménybeszámoló! Nem jellemző rám, hogy nagyon naplószerűen vezessem a blogomat, de valahogy rájöttem elmúlt időbe élvezem kicsit magamat bele tenni a blogba, úgy igazán. Sajnálom, ha kevesebb "érdekes" tartalom jelenik meg a blogfelületemen, de valljuk be nyár van és én se szeretek 0-24 órában gép előtt dekkolni mikor élvezhetem a kinti időt... Nyár = élmények gyűjtése! Rövidebbre véve a beköszönést, remélem nem bánjátok a kevesebb tartalmat mondjuk heti 2, 3 helyett és nem mindig túl izgalmasak, tanulságosak, érdekfeszítőek, na értitek már szerintem, mire célzok. Persze érdemes visszajárni gyakran, mert változó a tartalom és gyakoriság. Nem húzom az idegeket, belevágok mik történtek hétvégén velem..
07.20. Első részbe bulileírás következik, #bulisorozat
Szombaton nem terveztem valahogy sehova menni, de mégis utolsó pillanatban (megszokás) rávettem magam, jó menjünk a Rioba be. Barátnőm szeretett volna menni és ha ő így gondolja, akkor ott a helyünk. Megbeszéltük mikor indulunk, hogy mit, merre tervezünk, mert nekem másnap találkozóm lesz. Az út már viccesre sikeredett egy mobilozó srác miatt, akin végig röhögtünk. Mi se értettük mi a poén abba, hogy néztük mobilozik, de mindegy. Gondolom a barátnőm kezébe levő szódás, vodka okozta. Kelenföldről átsétáltunk a helyszínig és odaérve a tömeget megláttam, futni támadt kedvem el messze. Végülis bementünk és rájöttem nem vészes a helyzet. Coronita buli volt, így engem a zene nem nagyon érdekelt, de fogjuk rá táncoltam. Első ilyen bulin rájöttem már, hogy nem az én világom a Coro. Mégis örültem, mert barátnőmön azt láttam élvezi. Ezen az estén nem mondtam neki csakis ő miatta jelentem meg és annak örültem, hogy ő örül. Panaszkodást kihagyom, mert jó volt amúgy az éjjel. 4 órakor eljöttünk a rám való tekintettel és hazaértünk 5-re. Fura volt korán lelépni.
07.21. Találkozó - #randisztorik
A Coros buli után alig volt kedvem délbe felkelni igazából. Nyűgös voltam és semmihez semmi kedvem nem volt. Aztán mégis valahogy sikerült elkészülnöm a talimra. Fogtam magam és lementem Velencére. Sokan lent voltak, szóval a futás megint opcióvá alakult nálam... :D
Nem tehetek róla a tömegitiszem erős. Aztán mikor megláttam a randipartnerem... Megnyugodtam! Tudom olvasni fogja, így félénken, de mégis nyíltan, mint eddig leírom mi történt. Érdekes volt, hogy amint sétálni, beszélgetni kezdtünk olyan jól éreztem magam mellette, mint másokkal soha azelőtt. Nem kellett megjátszani magam se semmi. Barátnőm lejött, ha menteni kell a helyzetet, de szerencsére ő is látta, hogy már túl jól érzem is magam, így 1-2 óra után hazautazott. (Hála neki, hogy veszekedés ellenére, de törődött velem!) Igen, ha 6 éve randiappozol és volt pár rossz eseted, tutira bebiztosítod magad. Sose tudhatja az ember.
Ezután megint kettesbe maradtunk és vagy 10 kilométert megtettünk. Vicces volt hazaérve belegondolni abba, hogy mennyire zavarba voltam néha. Estére azért valahogy ez elmúlt. Magamat meglepve tettem meg tegnap dolgokat (lementem Velence pl.). Rendes volt a partnerem, mert még haza is hozott este. Jót beszélgettünk, nevettünk és a többi, így kifejezetten kevésnek éreztem az időt. Tipikus esete annak, hogy bár megállt volna. Ritkán érzek ilyesmit. Na a többi érzésemet viszont még hagyom magamnak kibontakozni az idő folyamán, de tény, ha sérülök is, ideje nem elzárkóznom, hanem éreznem és lépnem, hogy esélyem legyen boldognak lenni, s boldoggá tenni mást. Meglátjuk mit hoz a jövő...
Plusz infó, hogy mintha a partneremet a regényemből keltettem volna életre, vagy keltette ő életre főszereplőmet Adam-et, meglepő és kicsit vicces párhuzamok vannak. :)
0 Megjegyzések