Elvárások

 Elvárások

Hanganyag: Link

Az elvárások formálnak minket. Ahogy megszületünk azonnal elkezdődik ez a folyamat a szüleink, környezet által. Felnőttként már nem szorulunk más támogatására különösebben, de erre való érzékenységünk megmarad. Nőnek a szerepeink, növekednek az elvárások is felénk. Eleinte mások elvárásai erősek, de idővel már saját magunkat is elvárások elé állítjuk. Dupla küzdelem veszi kezdetét... Magunknak bizonyítani és másoknak is megfelelni, egyre nagyobb nyomást tesz ránk.

Nézd meg neked milyen szereped van jelenleg. Kiknek a véleményére adsz? Mit vársz el önmagadtól, mi sikerült már és mi az, ami csalódást okozott, elégedetlenséggel tölt el? Csalódásodnál mi miatt történt így és mi a megoldása?

Az elvárásoknak hosszútávon folyamat lehetetlen megfelelni, károsak az életünkre. Fontos megválogatni őket, hogy megtaláljuk a megfelelésben azt az egyensúlyt, ami nem hat ránk negatívan, hanem építően. Ennek része a szabadság, hogy magunk döntjük el, milyen elvárásoknak engedünk hatni az életünkre. Ehhez fontos az önismereti munka. Gyerekkori elvárások és azoknak való megfelelésünk nagyban befolyásolják a későbbi személyiségünket. Az elvárások lehetnek nyíltak és rejtettek, verbálisak és non-verbálisak is.

Ezekből alakul ki a megfelelési kényszerünk mások irányába, magunk felé. Néha nehezen tudunk különbséget tenni a kettő között. Belénk ivódnak, így nem látjuk tisztán melyik volt külső elvárás és melyik volt az eredeti miénk. Pl. külső elvárás: dobj le 5 kg-ot, mert folyamat azt várják tőled fitt és vékony legyél. Belső: te jól érzed magad ezzel a kis plusszal, de átkattan a külső miatt, hogy őrült diétába kezdj. Végén már saját elvárássá válik a fogyás és az edzés.

Ha erős mércék mellett éltünk gyerekfejjel, akkor felnőttként sokkal érzékenyebben érint minket ez az egész. Ez igaz a lázadó tinikorra is. Felnőttként egyaránt beidegződhet, hogy már csak azért se. Két véglete van.

Gyerekként befolyásolták a döntéseinket, de felnőttként már kiharcolt saját út van vagy éppen szimplán kénytelen leszel dönteni magad, hiszen felnőttél. Itt a "vélemények" már iránymutatások, mintsem parancsok normál esetben.

Megfelelési kényszernél viszont más a helyzet, ott elvesztjük a valódi személyiségünket és bábként létezünk. Szerintem erről írok majd bővebben még később...

Ha elkezdünk félni a külvilág reakciójától, akkor biztonsági játékot játszunk és nem vállalunk kockázatot, kerüljük a kihívásokat, átveszi a félelem az elménk feletti uralmat.

Kire hallgass akkor mostantól? A belső énedre és azokra, akik tiszta szívből jót akarnak neked! Nem fogsz tudni mindenkinek megfelelni és kedvére tenni... Ne is akarj! Ha gondolod írd fel azt a pár embert, akire érdemes hallgatnod, mert tudod mindig csak jót akarnak neked, támogatóak. Biztos nem sok lesz, de akad 1-2.

Amit még tudnod kell, hogy ha tanácsot kérsz, akkor mindenki a saját tudása alapján fog neked adni. Neked pedig rá kell jönnöd mi az, ami téged érint ebből. Te feladatod lesz dönteni és cselekedni.

Itt kerül képbe még az értékrend. Stabil értékekkel kell bírj, hogy jó úton járhass. Az értékek azt írják le, hogy milyen emberek vagyunk, szeretnénk lenni, hogyan bánunk magunkkal és másokkal. Ezt válaszd el a céljaidtól, azok mozgásban vannak napról-napra!

Ha gondolod írd fel a saját értékrendedet p. hűség, kedvesség, figyelem stb. Nézd meg te hogyan cselekszel és mit adsz másoknak, mit vársz el tőlük. Vedd szemügyre ezután a kapcsolataidat és tedd be bizonyos körökbe őket. Mit szeretnél tőlük. Készíts ehhez cselekvési tervet, hogyan érd el teljesüljenek ezek.

Az értékrendükbe is bekúsznak az elvárások, szóval fontos, hogy szabadon dönts ezekben a kérdésekben. Ha időt szánsz arra, amit írtam most neked, akkor könnyebben tudod kezelni mások ítélkezéseit, elvárásait feléd, tudod tartani a saját kijelölt értékrendbeli utadat!