Hogyan lehet elszúrni egy gyereknevelést?
Igazából rengeteg módon, de én most egy valamire szeretném kihegyezni ezt a bejegyzést. Régóta bennem van ez a téma, de eddig úgy voltam vele nyelek és nem fogok senkinek semmit mondani, írni. Rájöttem rohadt nagy butaság volt. Senkire nem célzás ez a poszt, de ha valaki magára veszi legalább tanul belőle remélhetőleg...
Adott egy szép nap a héten. Ünneplünk. Minden szipi-szupi. Boldog a gyerek, mert minden körülötte forog. Van kaja, süti, torta és sok ajándék, társaság. Ugye mindenki erről álmodik, hogy egy csúcs szülinapi bulija lesz. Körülöttem élő gyerkőcöknek ebbe nincs hiány. Ami lényeges, hogy mennyire nem tudják értékelni a dolgokat és mennyire elvannak halmozva pénzzel, pedig nem milliomos szülőkről beszélünk. Tudom, tudom. Minden kedves szülő (néhai kivételek) a legjobbat akarja a gyerekének. Megkapja a 10 éves kor alatti gyerek az iphone-t, csúcs mobilokat, xboxot, méregdrága játékokat, tablettokat, segwayt stb. Most komolyan nem irigy vagyok, de mi a f@sznak egy 10 éves kölöknek ennyi és ilyen értékű cucc. Főleg, ha értékelni se fogja...
Nem tudom csak nálam mentek e így a dolgok, de nekem sose vettek drága cuccokat. Egyetlen márkás kabátom volt életem során, amit azért kaptam meg, mert Balatonon semmi más bolt nem volt nyitva, meg hát egy cucc nem a világ vége gondolták a szüleim vigyázni fogok rá, megtanulom. Mai gyerekek ennek ellenére karácsonyra, szülinapra 100 ezres tételekbe kapnak ajándékot, mégha a szülő nem igazán engedhetné meg magának, akkor is. Nekem anyukám megmondta mindig volt egy határ, mondjuk 20 ezer, ami fölé nem mentek.
Itt rontják el sokan a gyerekeiket, hogy ki van nyalva a fenekük. Nem értékelnek semmit, lenézik a másikat, elvárnak mindent. Én nem azt mondom ne teljesüljenek a vágyaik, de ne essünk túlzásokba. Én 23 vagyok és van olyan cipő, amire 13 éves korom óta vágyok és azóta se kaptam meg, tudtam megvenni, pedig 30 ezer lenne. Persze nálam már átértékelődtek a dolgok.
Mindenesetre sokan sírnak előbbi felsoroltak miatt, de ők rontották el ezt. Egy gyerek szeretetét megvenni amúgy sem lehet, ettől nem lesz normális felnőtt majd.
A vicc, hogy 14 évesen bandáznak kocsmákba, buliznak, szórakoznak minden merre. Én 14 évesen a közeli billiárdterembe mentem el osztálytársakkal, moziba alig jártam évente 1-2 alkalommal. Ünnep volt a pillanat. 21 éves koromig egy koncerten voltam, ahova szüleim értem jöttek végekor. Bulizni ebben az évben mentem elsőnek és okosan. Ráadásul életem során mindig olyan barátaim voltak, akik nem voltak eleresztve pénzileg. Rengetegszer én hívtam meg őket régebben, vettem nekik ezt-azt, sose néztem le őket. Értékeltem szüleim kétkezi munkájának a gyümölcsét. Mai napig ez így megy!
Utolsó pontban pedig megtanultam, hogy rengeteg másik ember nem engedheti meg magának ezeket a luxus dolgokat. Örül, ha ennivalót tud venni a gyerekének. Megtanultam segíteni embereken, állatokon. Ők nem fogják ezt megtanulni! (tisztelet 1-2 kivételnek, akik lelkileg jobb beállítottságúak és nem száll fejükbe a pénz)
Tudom kicsit nyersen fogalmaztam, de egész hétvégén ezen rágódtam és muszáj volt kiírnom magamból, hátha valaki javítani tud még a helyzetén, gyerekének sorsán.
Remélem senkit nem bántottam meg ezzel. Ha igen, akkor sajnálom, de van időd helyrehozni a dolgokat! Később az elvárásokról tervezek írni, ami engem is erősen érintett (továbbtanulás, egyetem...)
Anya, ha esetleg pedig olvasod... Tudd, hogy hálás vagyok, amiért nem lettem egy fullosan elkényeztetett gyerek és ennek ellenére mindent megkaptam, ami fontos volt. Szeretetet például!
Szép napot kedves olvasóm és sok sikert! :)
0 Megjegyzések