Az új jövevény: Szilveszter cica
Nem véletlen eset vissza a blogba kitett bejegyzés szám... Akik egy ideje olvasnak tudják, hogy november végén sajnos meghalt a kutyusom. Egy szépséges németjuhász/labrador keverék fajtájú lánykutyám volt, 12 évet élt. Leírni még mindig szörnyű, hogy volt, de erőt veszek magamon. Őt az utcán találtam még 12 évesen és hazacipeltem ölbe. Súlya emlékszem nem volt pehely az én pici szervezetemhez képest, de elvergődtünk valahogy hazáig. Imádtam már első pillanattól kezdve és örültem nem a kocsi kereke alá került. Ez a rész nagyon fontos bevezetője a mostani helyzetemnek, ezért kellett beleírnom a sztorimba.
Adott a szilveszteri nap. Egész átlagosan telt a délelőttöm. Itthon készültem estére és filóztam legyen buli vagy se. Párommal azt beszéltük meg, hogy maradunk. Délbe viszont kaptam egy hívást a barátnőmtől. Úristen azonnal menjek át hozzá segíteni (szomszédom). Mondom mivan szórakozol velem, ne hülyéskedj tuti nincs baj. Pánik volt a hangjába, de mindig szórakozunk, így nem vettem komolyan a dolgot, míg közölte van egy macska a kertjükbe és a kutyájuk majdnem megette. Ő talált rá, eléggé sovány.
Először nem is tudtam mihez kezdjek. Mondtam neki, hogy hívja a Civil Mentőket vagy valami, de ők lerázták azt mondta. Az lett ebből, hogy átmásztam hozzájuk és azonnal megpillantottam a kétségbeesett, fagyott, csont sovány, fekete cicát. Realizálva a helyzetet kérdeztem tőlük mi a terv. Közölték kiteszik 3 utcára. Röhögtem kínomban, hogy ezt ők se gondolhatták komolyan, hisz belehal... Mivel fixen ezt tervezték áthoztam magamhoz, hogy legyen esélye az életre. Első este, Szilvesztert azzal töltöttem, hogy adtam neki enni, inni és bevackoltam melegbe. Féltem beteg és reggelre meghal, de bíztam okés lesz. Durrogtatás nem zavarta, így szerencsére kis figyelésen kívül ment az itthoni szolid bulizás. Másnap hálaég élt, mikor fejvesztve ébredésből rohantam ránézni. Igen kutyusommal is ezt csináltam mindig, ha baja volt. Felébredtem és pánikolva rohantam vajon mi lesz a helyzet vele. Kicsit újraéltem aznap az előtte levő időszakomat. Mindenesetre lényeg, hogy édesen BENT aludt az ÁGYBAN, nem én tettem oda! Én teraszra tettem direkt, mert anyuék nem örültek értelemszerűen. Zeuszt is így hoztam a semmiből. Nem direkt csináltam ezt soha. Igazság az, hogy én előtte mondtam 1 héttel barátnőmnek nekem sose kéne macska, erre puff egy miau..
Második napon elvittük állatorvoshoz és kiderült 1 éves, kis fiatal lányka. Baja komolyabb elvileg nincsen. Gazdiját keresem, de eddig egyszer nézte egy család, de nem övéké volt, így maradt. Szeretnénk örökbeadni valahova, bentre és jó helyre. Én eddig ugyanígy gondolkodtam, de tény kezdek kételkedni jó lenne e neki. Látom milyen önfeledt nálunk, néha hisztis, néha egy kis édes szőrcsomó. Le kell írnom: szeretem, bírom a cilát és egész jó macska viselkedésre. Hasonló dolgai vannak, mint kutyámnak voltak, ami kicsit meglepő. Persze realitást számításba véve szeretnék neki jó helyet, ha apumék nem tudnak ezzel megbékélni, de nem könnyű örökbeadni. Apum ma menhelyhez tette várólistára, ami kifejezetten nem pozitív nekem, mert azt mondta sos, mert beteg tőle, pedig nem. Hülyén jött le nekem nem rosszból, de na..
Ő is azt mondja aranyos, de valahogy azt látom mégis ellökné inkább. Párom ugyanez... Vidd utcára. Miért ilyenek az emberek ezt nem értem. Tudom oka van idekerült és azt is, hogy felelősség nem kicsit. Anyum jól reagált, pedig ő az, aki leginkább nehéz eset ilyen téren (bocsi anyu, de te mondtad miként élted meg a Zeuszt). Innentől kezdve nem értek sok mindent. Engem viselt meg a legjobban a kicsim elvesztése, mégis érzem új esély jött. Hasonló történet, új köntösben. Véletlen? Nem hinném. Mindenesetre ő nem akarja eladni magát ez látszik a képeken..
Elmúlt napok az ő abajgatásával telnek. :)
0 Megjegyzések