Milyen áldozatnak lenni?

Milyen áldozatnak lenni? Zaklatás.

Ma láttam egy érdekes videót, ami nemcsak elgondolkodtatott, de rengeteg emléket idézet fel bennem. Sajnos nem jókat. Az internetes zaklatásból, valós életben levő megaláztatásokból nekem is kijutott régen elég durván. Zsoltinak köszönet a videóért, mert rengeteg jó dolgot elmondott és engem írásra késztetett, ötletet adott. Nagyon példaértékű a munkássága, nézzetek be hozzá: Link.

Kezdem a történetem általános iskolával... Igazi élettörténetet olvashattok.

Első osztályban mindenki ismerkedett a másikkal. Én hiába próbáltam beilleszkedni valahogy nem ment. Mindenkinek hamar sok barátja lett, igazi kis csapatok alakultak ki, de én magam maradtam. Végül kettő roma lány fogadott a társaságába. Nem szeretnék rosszat írni róluk, mert nem rasszista vagyok, de nem éppen jó irányt képviseltek. Ők loptak és rám verték én tettem. Engem is megloptak emellett, kihasználtak. Gyerekként nem értettem miért csúfol mindenki lopósnak, miért bántanak. Sokat verekedtem emiatt. Elmondhatóan jó gyerek nem voltam, azt látta minden felnőtt rosszul neveltek.
3.-ra lettek végre barátaim, de állandóan két csaj körül forgott minden, engem kihasználtak. Nevezzük a fő lányt Zoénak, legjobb barátnőjét Kittinek és a futárt, aki hülyített barátok vagyunk Ildinek. Azzal szórakoztak odaküldték hozzám játsszon velem, beszélgessünk, aztán elmondott nekik mindent és kiröhögtek, megaláztak, szórakozás voltam számukra.
4. osztályba javult a helyzet már volt egy-két barátnőm, akiket szerettem és jól elvoltunk. 5.- be újabb barátnőm lett, aki nekem támadt egy veszekedés alkalmával és neki lökött a padoknak, eltűrtem, mert már volt annyi eszem ne bántsam és vicc, de utána bocsánatot kért és megköszönte nem vertem meg, mert tudta megjárta volna. Igazából volt hírem verekedés terén felső osztályig, mert gyakran inzultáltak én meg nem tudtam kicsi gyerekként kezelni. Kicsit jó érzés volt, hogy féltek tőlem, persze azért provokáltak direkt páran poénból, de többség abba hagyta. Legviccesebb elsős beírásom, hogy megvertem egy 8.-os fiút, aki ismer tudja most se vagyok magas, csonti alkatom van.
6.-ba lett újabb barátnőm, aki 9. osztályos sztorimba visszatér. Ebben az évben a régi barátaim közé fogadtam be őt. A csajok közt ment a versengés kinek vannak jobb cuccai, ki népszerűbb és az átlagos dolgok. Új barátnőm mindenáron ezt akarta képviselni úgy, hogy köze nem volt ehhez a világhoz. Ezeken gyakran civódtunk mind a 4-en. Tipikus tini drámák voltak, míg egyikőjük annyira alám tett, kilökött a csapatunkból, hogy kénytelen voltam sulit váltani. Nem emlékszem már mit tett pontosan, de nem bírtam ott maradni.
7.- be új iskola, új lehetőségek. Elkezdtem darkosodni, feketébe járni, de semmi extra változás nem történt. Lettek új barátaim (3), akikkel nagyon jóba voltunk. Ott is volt miss tökéletes csajok vagyunk gang, akik nem voltak éppen kedvesek. Röviden az osztály rajtunk kívül 80%-ba suttyókból állt. Abba az osztályba az egyik barátnőm diszlexiával küzdött és állandóan cikizték, kinevették. Én védtem meg sokszor. Egyik védelmére kelésem közbe a roma srác, aki vagy 5x bukott felkapott engem és bevonszolt a férfi mosdóba, beljebb lökött és bezárt. Kint röhögtek mind rajtam. Tanárok semmit se tettek, mert féltek. Ez az osztály híres volt minden rosszról, amit el lehet képzelni. Mobilomat is ellopták. Dobálták, tönkretették a cuccaim. Tudnám sorolni. A rémálom addig ment, míg közöltem otthon az életem a tét, így visszamegyek a régi sulimba, ott azért ilyenek sose voltak. 7. félévébe visszamentem és örömmel fogadtak. Barátaimat visszaszereztem és tökre jó volt minden középsuliig. 8.- ba voltam a legboldogabb komolyan. Imádtam azt az évet! Lehet azért, mert én lettem akkor kicsit a miss népszerű visszatért lány, aki változott külsőleg/belsőleg nem tudom, rejtély. Voltak barátaim és állandóan együtt lógtunk, nem volt semmi rossz tett, ami ellenem irányult volna. Elfogadott mindenki. Nem akartam vége legyen soha.

Középiskola

9. osztály egy külön részt megér. Ez volt életem legdurvább iskolai éve. Egész évben bajok voltak. Történetem ott kezdődött, mint mindenkinek. Új emberek, új hely, új lehetőségek. Lett két barátnőm. Osztályba kialakultak klikkek, de összetartó osztálynak számítottunk. Egy szép napon a két barátnőm egyre többször rekesztett ki a csapatunkból. Mindig együtt lógtak sulin belül-kívül és engem kihagytak mindenből. Néha egyikük úgy tett, mintha semmi se történt volna, aztán újra lelépett. Eléggé fájt ez nekem és féltékeny lettem, nevezzük Diának, aki tönkretett akkoriban. Kértem őket ne tegyék ezt velem, mert más szóba se áll velem. Kirekesztettség újra. Egy nap elmondtam nekik mit gondolok és ez nem tetszett Diának, ő nem akart velem barátkozni közölte nem bír és nem befolyásolja a barátnőnket döntse el kivel akar lenni inkább. Diát választotta. Kiröhögött Dia és innen indult a bosszú hadjárata. Egy régi 6.-os barátnőmet is "elvette" tőlem. Én vele végig jóba voltam, ő volt a legjobb barátnőm, mindent tudott rólam. Ők ketten kezdtek engem mindennek elhordani mindenki előtt, osztályt ellenem fordították teljesen, akik zaklattak lépte-nyomon. Dia ismerőseit rám küldte interneten, akik írogattak (cyberbullying) a képeim alá, posztolgattak hozzám. Megalázó dolgokat műveltek velem szembe az interneten. Ekkoriban nagyon sokat sírtam, ki voltam annyira, hogy be se jártam. Mikor bementem nagyon kellemetlen dolgok értek, egyszer egy régi barátnőm által felvett videót küldözgettek mindenkinek a suliba, amibe "viccesen" beégtem, de megalázó volt, amikor erre gondolok ölni tudnék azóta. Ennek az egésznek a vége pszichiátria lett anyumék által, mert leigazolni nem lehetett a sok hiányzásomat már. Kellett valaki, aki segít, mert öngyilkos akartam lenni. Mivel bennük nem tehettem kárt, ugye nem lehet, ezért magamnak ártottam. Akkor léphettem volna előre, ha ténylegesen a fenyegetéseket beváltotta volna Dia, hogy megveret, lekéseltet, bántja családom stb. Szar helyzet volt. Bár az a nő Dia mai napig stikkes és visszakapta másik barátnőmmel együtt, amit érdemel.... Megnyugtat felnőtt fejjel.
10.-be normalizálódott a helyzetem. Voltak néha kisebb bajok, de semmi brutális. Lassan megtanultam kezelni ezeket a helyzeteket. Új barátnőim lettek. Régit, aki nem vétett nagyot ellenem csak játszott velem, megbocsájtottam neki, csapatunk lett. Befogadtam később magunkhoz első nap évnyitón még egy lányt 11.-be, akit nagyon szerettem. Én ilyen voltam segítettem másoknak, míg mások előszeretettel kicsesztek velem. 11.-be volt egy kamu profil az osztályból, aki mocskolta a nevem face-n meg hasonlók, de tudtam kezelni, így leakadt rólam, ráment másra.

Másik face sztorim. Legjobb barátnőmék egy általuk elkövetett hülyeség miatt engem vádoltak és feltörték profilom, átírták a névjegyem, szórakoztak kamu profillal írogattak nekem. Annyira elhittem mindent, hogy mikor véletlen kiderült átvertek a szívem megszakadt. Anyumék közölték telefonon velük, hogy öngyilkos akartam lenni és kórházba kerültem... Ekkor megértették, hogy mit is műveltek velem. Persze nem csináltam semmit, de meg kellett nekik mutatni ez nem játék! Van, aki instabil lelkileg annak ezek halálos kimenetűek lehetnek!

Jól gondoljátok meg mit csináltok másokkal, mert nekem ezek ennyi év elteltével élénk emlékek és befolyásolták a jövőmet, személyiségemet! Bízni senkibe se tudok már emiatt. Nem felejt az ember! Senkinek se kívánom azokat, amiket átéltem... Ez egy figyelemfelhívás először gondolkodjatok mielőtt butaságot tennétek! Segítsétek a másikat, ne tönkre tenni akarjátok! Ha valaki meg nem szimpi kerüljétek ki és ne foglalkozzatok vele, jobb, mint belé rúgni poénból!