Life update? Talán.
Nem igazán tudtam eldönteni, hogy milyen címet is adjak ennek a bejegyzésnek. Részben a szokásos életbeli dolgaimról lesz szó, hogy mik történtek velem az elmúlt időben, másrészről egy igen komoly témát fogok érinteni.
Kezdem az első gondolatmenettel: Mik történtek velem mostanság?
Vissza kellett néznem, hogy merre akadtam el az előző bejegyzésben. Mire jó a naplószerű írás...
Te jó ég! Augusztus elején írtam utoljára! Van mit mesélnem... Utolsó írások: Link ; Link2.
Utolsó life update óta a munka téma valahogy nem haladt. Augusztusban annyira nem is érdekelt, mert friss kapcsolatom teljesen levett a lábamról, a munka hidegen hagyott. Kerestem néhanapján, de a párom több erőfeszítést tett eme ügyben, mint én. Kicsit élvezni szerettem volna vele az időt. Nagyon jól telt a nyár! A kutyám műtétje sikerült, nem volt komplikáció, szép a sebhelye, gyógyult. Ez hatalmas megnyugvást adott, miatta annyira stresszes voltam, mint most a munkakeresés miatt. Blogom újra kezdtem kicsit "időbefektetve (made in Cina)" írni, de a regény valahogy kimaradt az életemből. Kéne támogatás az íráshoz, löket vagy nem is tudom, akkor menne, haladnék. Így talán egyszer végre befejezem a végét már.
Legutóbbi írásomnál frissen ismertem meg a barátom és sokat ecseteltem lett valakim, milyen jó vele stb. Jelentem eltelt 2 hó és hivatalosan is ő lett a leghosszabb kapcsolatom, pedig sose mondtuk ki szóban, hogy járunk. Július 21-én ismertem meg Velencén, azóta együtt. Rengeteg jó élményt kaptam tőle. Több helyen megfordultunk az elmúlt hónapokban. Még Palota napokon Opitz Barbival is fotózkodhattam örömömre. Utoljára egy erdős túrát tettünk meg kocsival Tés közelében.
Életemben nem voltam Velencén és Balcsin ennyit, mint most. Igazából ki se tettem a lábam sehova. Kimozdított a komfortzónámból. Mivel sportol heti többször, így én is elkezdtem edzeni, persze nagyon haldokló/lusta üzemmódban, de motivál. Egészségemre is jobban koncentrálok (inkább az övére..).
Elmúlt két hónapban 2 lakhelyünk volt. Egyszer egyik héten nála, másik héten nálunk voltunk. Szüleink szerencsére rendesek, elfogadóak. Szeptemberre már ő talált munkát az én lakhelyem közelében, így hamar hozzánk cuccoltunk. Röhögtünk magunkon, hogy milyen korai mások 1 hó után összeköltöznek, megkérik egymás kezét és puff már együtt élünk. Hozzátenném első két hét után el se köszöntünk egymástól csak össze-vissza mentünk együtt...😆
Eddig minden jó szerencsére. Jól összhangban vagyunk, néha kicsit idegeljük a másikat, de semmi extra. Összecsiszolódás meg kellett legyen. Full együttélés teljesen más, mint a hétvégi talizgatások valahol. Ráadásul nem tinik vagyunk ez miatt ugyancsak más.
Igazából ne csak a jó dolgokról írjak leírom a buktatókat... 1. Az összecsiszolódás nem egyszerű, meg kell szoknod a másik fél szokásait, életvitelét. Mindketten elnézőek, alkalmazkodóak kell legyetek. Sok esetben hamar kibukik mennyire illetek össze. 2. Munka. Ha nem egymás közelébe éltek, akkor alig fogtok találkozni, főleg munka miatt. Sulinál más a helyzet, ott el kell végezned a közepet mondjuk, hogy később összeköltözhess álmaid barátjával, kivétel, ha albérletre van pénzetek a suli mellett. Na, de a munka...
Barátom nem kedveli a magyar béreket. Én sem! Ő mindentől független tud lenni, hogy kimenjen dolgozni, én nem sajnos. Pech! Mi lesz velünk, ha ki kell mennie, hogy biztosíthassa a jövőjét/jövőnket? Nem várhatom ő adjon mindent a fenekem alá, de én itthon éhbérből kaját tudok max finanszírozni. Kimegyek megesz a fene, mert az itthoni dolgaim elmúlnak idővel (nem részletezem). Ha belemegyek mégis én maradok, ő menjen, akkor meg, ha 1-2 év múlva hazajönne már idegenek lennénk egymásnak, megcsalást gyakran nem említve, amit hallok ilyen esetekben (bízok benne, de értitek). Többhavi szinten látni pár napot teljesen tönkre tenne idegileg. Egész idáig egyedül voltam, nem viselném jól újra tény. Nekem barátaim sincsenek, akik életbe tartanának. Egyelőre mázlink, mert itt elvan, de meddig? Könnyen beteheti a kaput ez...
Na, de a magyar bérből megélni alig lehet és ami miatt ez kibukott belőlünk az a lakhatás. Megyünk ide-oda szüleink között, de saját lakásra 10 év múlva futná csak. Nem fullosra, de nem is összeomlósra talán meglenne majdnem középkorunkra az a kertes ház. Van szakmánk nem is rosszak hozzáteszem. Neki 1, nekem 3! Egyetem nincs persze, de szerintem az se adna többet. Hitelt felvenni nem szeretnénk, mert csak plusz pénzt lopnának ki az amúgy is pici zsebünkből. Örökölni ugyancsak nem szeretnénk szüleinktől, mert örülünk, ha 100 évet élnek! Albérlet csak elvisz és nem épít, kifizetni 130-as minimálbérből ketten is nyögvenyelős. Mik az opciók ezután? Ötlettelenek vagyunk. Komolyan öregkorunkra lesz meg a kis 2 szobás lakásunk, amit tegyünk fel szeretnénk? Kezdjünk bele egy bizniszbe, ami hátha hozz bevételt eleget?
Szomorú vagyok, hogy 2019-ben, a sok ígéret ellenére, amit pártok, nagyemberek tesznek folyamatosan a jobb megélhetésért/családtámogatás/lakhatás, rá kellett jönnöm, hogy mi is itt tartunk a többi "átlag" emberrel.. Sehol. Nem mi vagyunk az egyetlenek, akik képtelenek vagyunk előre tervezni és felépíteni egy jó életet. Szüleinknek pedig hála, hogy támogatnak minket, amíg ez a helyzet van. Nélkülük szó szerint Sehol se lennénk...
Reméljük az idő ezen változtat és szerencsésen alakulnak a további dolgaink, maga az élet átlagemberként.
Ha ezzel kapcsolatban van véleményetek legyetek bátrak leírni, mert nagyon érdekel! Ha külföldiek vagytok, akkor is! :)
0 Megjegyzések