Zeusz és a Babézia, utóbbi nyert...

A mi történetünk: Kutyám és a Babézia

Sajnos, mint már tudjátok ennek a történetnek nem boldog a vége, szóval gyenge idegzettel (mint az enyém eme témákban) ne olvassátok, mert biztos sírás a vége. Erősek vagytok és kutyások, akkor feltétlen egy szót se felejtsetek el, mert a kutyátokat megmenthetitek, ha felismeritek a jeleket. Nem mondanám ismeretterjesztőnek az írásom, de átfogó képet kaphatok erről a kegyetlen, gyilkos parazitáról... Kezdem az elején.

Október vége felé történt egy eset, amikor a Duna partján megtámadták a kutyámat. Én fedeztem fel a sebet és rohantunk vele dokihoz. Kaptunk gyulladáscsökkentőt és gyógyszereket.

A babéziát kullancsok terjesztik vagy fertőzött állat/ember adhatja tovább vérkeveredés esetén (vérátömlesztés fertőzött állatól stb). Lényegében bármikor, bárhol belefuthatunk egy fertőzött kullancsba, ami megfertőzhet minket, állatainkat. Ránk kevésbé veszélyes (szervezetfüggő), mint kiskedvenceinkre. Most a kérdés az, hogy mikor mászhatott bele a bundájába, mikor közel 1 hónapja volt utoljára lent sétálni és aznap. Elvileg 3 hét is lehet mire tünetek jelentkeznek, de akár napok. Változó. Egyszerűen fogalmunk sincs mikor történt a fertőzés, esetleg régebben, de a gyógyszerek elnyomhatták neki... Ha ez történt dühös vagyok, mert a támadásnál egy vérvételt csinálhattak volna viszont. Én alapból ezt tenném nehogy valami kórságot elkapjon a kutya/macska. Nem vagyok orvos, de én jobban odafigyelek mindenre ezt más is megmondta már. Rátérek az utolsó napokra, amikor kijött minden probléma.

November 15. Péntek

Reggel séta a Duna-parton. Délután szüleim moziba mentek, én és párom otthon maradtunk kutyimmal, pihentünk. Már észrevettük 1-2 napja, hogy nem nagyon eszik, csak válogat, de semmi feltűnő nem volt vele. Még mondtuk is tuti gyomorrontás vagy mint mi csak finyáskodik. Este kezdett nem jól lenni, így felhívtam szüleim adtam a pocijára gyógyszert (quamatel minit). Még mondták is a magukét, hogy zavartam őket. Nem tudtuk mi vár ránk...

November 16. Szombat

Éjjel semmi nem volt. Reggel viszont már semmit se evett. Egy-egy falat valamit elrágcsált, ha muszáj volt, de étvágy nulla. Reggel már dokival kezdtünk, mert láttuk levert lett. Kiderült magas a láza, valami fertőzést kapott. Doki ekkor mondta ki, hogy tuti biztos Babéziás. Megkapta a kezelést. 3 szuri. Javulnia kell az állapotának. Másnapra enni-innia kell. Aznap a kezelés után lehet rosszabbul. Rosszabbul is lett, köhögött, majdnem hányt. Estére mégis kicsit jobbnak tűnt a helyzet, bár kaját nem fogadott el csak ivott.

November 17. Vasárnap

Újabb kezelés várt ránk. Másik doki volt bent, aki döbbentem látta a kutyám állapotát. Közölte első lett volna a vérvétel és infúzió, mert a kutya kezd erőtlen, levert lenni teljesen. A babézia vérszegénységet okoz! Felfalja a vörösvértesteket, megemeli a fehéret. Igen ez volt az nap, amikor már folyamat sírtam megállás nélkül. Amikor kimondta a doki, hogy nagyon nagy a baj, de van remény, azért a szívem összeszorult és nyeltem a könnyeim... Ne! Nem veszíthetem el! Egész nap levert, lázas, étvágytalan, gyenge volt a kicsim. A kezelés megviselte, de annyira nem látszott most ez a rész rajta.

November 18. Hétfő

Reggel kezelés. Napközben a lázát sikerült borogatással és algopyrinnel (28kg/1 szem) levinni. Láza elmúlt, de enni, inni már nem akart. Legyengült. Rongyba csavarva cipeltük ki és be. Folyamat sírtam... Kiderült megtámadta az idegrendszerét is a parazita, így tájékozódni se tudott, nekiment a falnak szegényem. A vérképe nem volt pocsék, de nem is jó. Valahogy még azt hittem rendbe jön minden. Injekciós tűvel etettük (Nutridrink), itattuk. Szemében viszont láttam, hogy fél, sírt! Annyira féltem, mint még soha, de nem akartam elhinni a rosszat. Biztattam tartson ki és így tett, ameddig bírt. Nem akart enni, de a nutellát lenyalta egyszer a kezemről, mikor sírva kértem tegye meg. Annyira okos kutya volt mindig és úgy szerettük egymást... Bármit megtett volna értem. Egész végig simogattam aznap és feküdt az ölemben, kezemen. Éjszaka velük aludtam (szüleim, kutyám náluk ágyba). Mikor baja volt mindig ott aludtam vele lent szüleimnél. Bár az alvás az erős szó, mert tévéztem, figyeltem minden mozdulatát valóság az, sose aludtam. Éjszaka 1 óra alvásom volt, mikor véletlen bebóbiskóltam egy kicsit.

November 19. Kedd

Kezelés, de már úgy, hogy felkelni szó szerint nem bírt. Csak figyelt előre. Érzékelte a környezetet, de reagálni alig tudott már. Láza lement, de enni, inni már semmit se akart végképpen. Elhatároztuk sok oldalt olvasva, hogy dokit váltunk. Nem veszthetjük el őt! Elvittük este máshova, ahol már többször megmentették. Doki azonnal vért vett és nem másnapra, hanem azonnal mondta úristen, ha nem kap vért meghal! Vese, máj funkciót nézett, amit másnapra megkapunk. Ettől függ meggyógyulhat e. Reggelre beszólt Pestre, hogy megyünk a vérért készüljenek fel. Kapott addig stabilizáló gyógyszereket, infúziót. Mondta, ha nem omlik össze remélhetőleg túléli...
Este végig ott ültünk vele és beszélgettünk, mondtam neki ne adja fel, szeretem, nem hagyom magára soha, mindent köszönök neki és karácsonyt együtt töltjük, meggyógyítjuk, mindent megteszünk, pénz/idő nem számított. Sose hagytuk egyedül, így szívem szakadt meg a távozáskor, bár fel se tudta emelni a fejét már ránk. Éreztem nem lesz jó vége a történetnek. Több napi sírás után, se fogytak a könnyek. Féltem hív a doki, hogy baj van. Az éjjel eltelt probléma nélkül.

November 20. Szerda

Reggel hívott az orvos, hogy a máj, vese jó és mehetünk a vérért. Sírtam a játékát ölelve, hogy köszönöm, lehet meggyógyul! Aztán...
10 perc múlva jött a telefon. Doki némán hallgatta apám kérdezgetését mi van már, itt van?... Megyünk pont a vérért, indulunk, miért hívott stb. 2 perc csönd után... Sajnálom. Mindent megtettem érte, baj van. Apum kiszólt az ajtóhoz nekem, mert ott álltam. Meghalt a Zeusz. Itt volt az a pont, mikor zokogva konyhába elfutva, összeestem és nem akartam elhinni, elment! Elment az életem értelme! Meghalt. Én sose estem így össze, de anyum hiába ölelt a földön én csak hajtogattam, hogy meggyógyul, karácsonyt együtt töltjük és a többi. Sose fájt ennyire semmi! Annyi rokonom halt meg közeli, de ez maga volt a POKOL! 12 évesen elveszteni, mikor 16 éves koráig bíztam benne élni fog, mint sok más kutya. Akit így szeretnek az nem mehet el, ő élni akart. Este mielőtt otthagytuk tudta meghal, sírt újra, szívem megszakadt, miért nem vettem észre, mit vétettem, miért és sok más hibáztatás, kérdések. Összeomlottunk.

Amitől rettegtem az bekövetkezett. Elmentünk érte és le volt takarva a teste a pokijával. Feltéptem és megpillantottam őt, holtan. Nem lélegzett, nem mozdult. Meghalt már biztosan. A vér már lemondva. Hazaérve, elbúcsúztunk tőle és eltemettük a kertbe, pokival és játékai társaságában. Azóta minden nap mécsest meggyújtjuk tisztelegve emléke előtt és megköszönve neki minden szép pillanatot! Annyi jó dolog történt velünk, amit sose felejtek és sajnálom már nincs, nem nyalja a könnyeim, mikor sírja fele görnyedve zokogok. Igen én ennyire szeretem őt! Sokaknak csak állat, de nekem a tesóm, barátom és életem értelme volt! Nem véletlen nem akart elmenni és én se hagytam volna, ha tehetem... Most ketyeg az óra mikor jön vissza, hiszek a reinkarnációban! Várom őt tárt karokkal, bármilyen formában! :)

Sajnos látható van mikor késő már. Tanulság viszont nektek, hogy ha valami baj van a kutyátokkal, akár kisebb is, ne hagyjátok annyiba, mert élete függhet tőle! Ha szeretitek odafigyeltek rá! Zeusz tünetei röviden: első időkben fura mozgás, púposabb testtartás (kamerákból visszanézve), láz, étvágytalanság, nem iszik eleget vagy túl sokat kezd inni (más esetben), bágyadt, száraz orr, csillogó szemek, mozgáskoordinációja zavart, gyenge, nem tud felkelni, légzési nehézségek, vérkép romlás, vese/máj károsodás, végső soron halál. Minden sétáltatás után nézzétek jól át a kutyáitokat, a tünetek nem azonnal jelentkeznek többségben! Ha kullancsot találtok rohanás a dokihoz kezelésre! Jobb félni, mint baj legyen. Mi sajnos a kullancsot már nem találtuk meg utólag, azért hívom fel a figyelmeteket!

Tudom nem a legösszeszedettebb bejegyzés, de ha már egy kutyát megmentek az írásommal, már Zeusz és én is boldogabb leszek! Remélem (bár soha ne legyen!), ha ilyen helyzetbe kerülnétek, kedvenceitek túlélik a Babéziát és időben cselekedni fogtok tudni! 

Sok boldog és egészséges pillanatot kívánok nektek és kiskedvenceiteknek!