Üdv. újra itt egy új kezdetben...

 Sziasztok!

Ma 2 bejegyzéssel is érkeztem nektek. Egyik elsőnek egy kis helyzetjelentés az elmúlt kaotikus időszakomból, másik pedig egy, de vártam már az őszt téma. 

Be kell vallanom extrémen hiányzott az elmúlt időkben az írás. Napló nem elégítette ki az írásvágyam rájöttem mostanában. Na meg a testi, lelki egyensúlyomat míg nem tudtam egyenesbe billenteni esélyem se volt bármihez. Ha valaki a nyaramról kérdezne egy szóval tudnám jellemezni: szenvedés, tömény szenvedés. Jó ez már 2 szó. 

Kezdem mindennek az elején. Az év eleje teljesen normálisan telt. Teli voltam tervvel és ötletekkel, aztán ahogy közeledett a nyár valahogy minden felfordult. Május végén kezdődött a pokoljárás. Addig egész jó volt minden... Kerti munkákat nagyon élveztem, medence takarítás, lengébb ruhák és sok terv a nyárra. Aztán a crack. Hirtelen egy utazás után a Bakonyban elkezdett iszonyúan fájni a fülemnél, az állkapcsom, fogrész, kihatva a nyaki területre is. Azt hittem megfáztam, mert hideg volt az erdőben és esett is, fújt a szél. 1 hétig szenvedtem, aztán elmúlt. Eltelt megint ennyi idő és gyengén visszatért. Aztán erősebb és erősebb lett. Csak fájdalomcsillapítókkal léteztem. Minden praktikát bevetettem ellene. Június végére bejött a 40 fok, ami nemhogy nem segített még rontott az állapotomon. Folyamat levert voltam, depressziós, ideges és szomorú. Semmihez semmi kedv. Júliusra sejtettem többről van szó, mint egy kis betegség. Nyár eddig elég rosszul telt, de valahogy egy kis fény volt néha bennem, jó lesz, 1-1 napot kiélvezek, amikor hat a gyógyszer. Igen itt még hatott rá. Júliusba elkezdtem tervezni hova vezessen az utam majd dokik címén. A rossz az volt nem jutottam el fogorvoshoz, ami első megérzésem volt. Húztam bizonyos ok miatt, mondjuk nemsokára megértitek miért is mindegy alapszinten vagy nem. Eltelt ez a szenvedős hónap is. 35 fokos szoba, fájdalom, sírások, tömény pokol. Jött augusztus. Itt voltak kisebb lehűléses periódusok ekkor éreztem erőt magamban néha és tettrekészebb lettem... Elsőnek a szobámat szedtem rendbe, full szelekt és rend a lélekben. Nagyon sokat dolgoztam nyáron  a lelki békémen és sokat tanultam. Egészségről főleg. Rengeteget olvastam, írogattam magamnak, átállítottam az agyam egy teljesen új felfogásra, amiről több bejegyzés fog születni. Ja igen, lehet nem sokan olvasnak úgy, hogy reagáljanak is, de mivel nem a pénzért írtam sose, meg elérésekért/rajongók (még, ha így írni nehéz is valljuk be, mert ki akar csak azért dolgozni, hogy másnak jó legyen ingyen, na most ezt is újragondoltam én, hiszen az önzetlen segítség már elveszett, nincs is...). Ez nem állíthat meg mégsem, annyi hobbi és így is kell tekintenem rá, kevesebb időt áldozhatok neki.

Visszatérve augusztus hozott egy kis erőt. Valahogy megerősített. Az álmaim is élénkebbek lettek, erőt adtak (nem részletezem), napközben pedig saját belső erőmet használtam fel. Az esték külön feldobtak, mert ok nélkül annyira vártam az őszt, hogy leírni nehéz. Lehet a meleg miatt vagy nem tudom, mégis azt éreztem legyen már szeptember.. Alvással meg mindig közelebb, pedig az idő kincs. Mindenesetre eljött aug. vége. Utolsó héten volt az a pont, amikor azt mondtam eleget vártam a csodára, nem bírom, a gyógyszerek se hatnak, fáj a gyomrom tőlük, lépni kell. Tipp: Sose húzzátok idáig, mint én! Plusz ilyesfajta gyógyszert mint Xilox, Cataflan és társaik nem szedni 1 hétnél tovább... Én 3 hónapig ezt tettem és mindjárt láthatjátok az eredményét.

Első körben elmentem a fogorvoshoz, aki megnézte azt a részt és közölte ez nem fog lesz. Megkoccogtatta, végnézte 3x is, de semmit se lát. Szó nélkül eljöttem megnyugodva, hogy akkor nincs baj valószínű. A gyógyszerek helyreteszik mondjuk úgy azt a részt. Elkezdtem fülcseppet használni. 1 hét eltelt megint és nemhogy jobb nem lett csak rosszabb. Itt már folyamat dühöngtem, sírtam, minden bajom volt szó szerint. Bepipultam és elintéztem, hogy elmenjek vérvételre. Ott komoly bajt a vérkép nem jelzett csak gyulladást, vérszegénységet a megszokás magyarul. Megnyugodtam míg meg nem láttam mit tett a gyógyszer a vesémmel. Vérzik... Mi a fene véééérzik, mondtam magamba ez tuti a gyógyszerek... Mindenesetre kaptam 2 további beutalót rá, ami majd a jövőben derül ki mi lesz vele. Remélhetem javul a helyzet addig. Házidoki okot nem látott, így egy hirtelen döntés levezetett a közeli Sztk-ba. Bementem fül-orr-gégészetre. Megnéztek semmi bajom eme téren. El is küldtek volna tovább szenvedni, de nem hagyott valami nyugodni, kész tervem volt. Utána akartam járni mibajom és senki se küldhet el addig sehonnan, sehova míg rá nem jövök... Így kaptam beutalót ott fogászati röntgenre. Kiharcoltam magamnak, azonnal meg is volt. Hazaérve megnyitottuk a cd-t és dobtam egy szaltót!

Belenőtt a bölcsességfogam lent a másikba! Mondtam magamba na ezt ne... Voltam dokinál ilyen témában és megse nézték röntgenen. Na ne már! Most mit tegyek? Dokihívás és időpont másnapra. Még jó, hogy itt is haditervem volt, mivel bementem és időponttal bölcsességfog eltávolításra, valamikor a jövőben akarta visszamenjek, addig halj meg kb. címen. Én közöltem vele, mint múltkor tömje be az előtte levőt, ha már itt vagyok és mondta kell.. Most húzza ki az előtte levő fogam és adjon helyet neki. Nyomta előre a fogaim feltűnt és az a fájdalom pokol volt, amit okozott, szétcseszte a nyaramat már. Nem repestem az örömtől erre kell adni a fejemet, de mit tehettem volna? Beleért a fogba láttam. Tutira károsodott nélküle tudtam, mert befájdult annak sok ideje nem lett volna, főleg, hogy fekete a teteje. Ha a doki nem akar tenni semmit, majd én kezeltetem magam! Mondjuk arra a szenvedős húzásra, ami volt 1 órán át nem számoltam... Jujj, visszaemlékezve is, többet ne! 

Hazafele utam nem telt könnyen, plusz az este sem. Délelőtt húzta, de másnapig "vérzett", mivel nem lett összevarrva, amit direkt kértem, rossz tapasztalat útján, mindegy is. Többszöri gézevés és nem evés 1 napig csak ivás, sok fekvés, pánikrohamok után, a második napi este már jobb volt. 1 hétig napi 1x gyógyszer a kényszer miatt maradt. 3 napig nagyon szenvedtem, de tudtam azután már jobb lesz csak és így is lett. Elkezdtem visszahízni a 3 hónap után, mivel alig tudtam enni. Fájdalom+nyirokcsomó duzzanat miatt. Sokat ittam mossam a vesém át. Aktívabb lettem és életteltebb. 2 napja gyógyszert se szedek, habár ennek is megvan a tünete, de kibírom. Lelkileg stabillabb lettem sokkal. A foghely a heetsek miatt vagy nem tudom még fáj 1 hét után és van lyuk, de gyógyul, kitartok már. Ma reggel is volt egy pont pánikra jöhet a gyógyszer, de erős vagyok, kibírom, a vesém a tét gondolom magamba és kenegetem, öblítem át folyamat a sebet, ami segít. Lassan nem csak féloldalt eszek pluszba. Most a cél a gyógyszermentesség, begyógyulás és fogmegtartás/benövesztés a helyre. Persze benne a pakliba az is menni fog, ha baj lesz valami, de csak a jóra kell gondolni!

Többek között ezért se írtam, nem volt kedvem újba kezdeni, ha mégis feladtam hamar, mivel motiválatlan voltam, elesett és gyenge. Ezzel lehet egy barátot is vesztettem, mert azt hitte nem érek fel hozzá lelkileg vagy nem tudom, de nagyot tévedett én többre vagyok képes, mint sokan gondolják, akik ismernek (ő tuti sose olvassa :D). Persze vannak rossz időszakok, amikor jó ha van, aki támogat és melletted van. Enélkül, magányban nagyon kell szeretned magad és makacsnak, hűnek lenni magad felé. Hited is meg kell legyen.

+ A munkarész változatlan annyi nehezebb most tudjuk mi okokon mindenkinek, nekem is és küzdelmes. Meg valahogy az emberek sokkal morcosabbak, bunkóbbak lemerem írni nyíltan... Mondjuk csodálkozunk? Dupla élelmiszerárak, amik még nőnek, rezsi emelés, kata eltörlés és full káosz, összeomlás széle. 

Remélem a megszokott life update alapon kívül ti is erőt kaptok a történetemből és nem halogatjátok a komoly helyzeteket, plusz felgyógyultok, ha bármiféle bajotok is van! :)

Kitartás és erő mindenkinek! Hozom a kövi bejegyzést és mostantól havonta több posztra visszaállok.