Élménybeszámoló
Eljött egy újabb élménybeszámoló ideje. Február 21-24-ig, egy tökéletes hétvégét tölthettem el kutyusommal, szüleimmel Visegrádon. Régebben is írtam már bejegyzést nyaralásomról ez most hasonló lesz hozzá, azt leszámítva ide évente visszajáró vendégek vagyunk. Második otthonom Visegrád, minden évben azt a lehetőséget várom, hogy eljussak. Hálaégnek eddig sikerült, bár azt se bánnám, ha ebben az évben még sikerülne legalább egyszer. Létezik hely iránti szerelem, akkor ez az. Lehet sokat nyáladzom a Visegrád szóra, szóval belevágok hogyan telt a 4 nap és hol voltunk pontosan.
02.21.
Unalmas részek kihagyva, hogy bepakoltunk, bezártunk és a többi. Pest megyében lakunk, ezért nem kellett sokat utazni, körülbelül 1-1,1/2 óra volt az út, de lehet kicsit több. Forgalom nem vészes hátsó utakon. Kettőre, amire el lehet foglalni a szobákat, már lent voltunk. Mi a Hontiba járunk vissza állandóan, mert őket ismerjük, szeretjük. Legfontosabb kutya vihető. Eddig a fő szállodarészbe, hátsó saját házba voltunk elszállásolva, de bővült még egy családi házzal. Ennek nagyon örültünk, mert nagy kutyussal sokkal nyugodtabban elvagyunk nem bezárva mondjuk a fő részbe. Mikor megérkeztünk a magas családi házhoz tátva maradt a szánk. Saját udvar, gyönyörűen felszerelt, modern kialakítás, 3 szoba. Elosztottuk ki hol alszik gyorsan. Egyedüli furcsaság nekem a magas ágyak voltak, amire a pici magasságommal repültem. Persze ez nem negatív, hanem vicces volt.
Aznap még elmentünk le kutyussal a Duna partra sétálni legalább kétszer. Mivel előtte vásároltunk enni, inni, ezért csak nézelődtünk. A szállodai rész több utcára volt tőlünk, így mivel nem volt árba reggeli, fürdés, lemondtuk. Ha nem ebbe szállna meg más, akkor benne van nyugalom. Első nap egészen pihentetően telt.
02. 22.
Második nap nehezen indult. Mindannyian fáradtak voltunk. Reggelizni kiültünk és közben csodás híreket hallgattunk a tévén. Mondjuk azt fontosnak tartom leírni, bár nem hinném valaha olvasnak, de két dolgon kicsit javítanék. Első a reggelinél kicsit lehetne mondjuk több joghurt, választék (egy éve ettem reggelit utoljára ott , lehet javult a kép, nem tudom), ha már vacsora nincs. Egyébként vacsora bevezetése se lenne rossz (akár kérésre, étlappal). Második pedig, hogy a házba nem ártana több adó. Például gyerekadók, egy darab se volt, ami mindenhol szokott lenni. Ezek csak észrevételeim. Minden más téren szuper kis hely.
Délelőtt folyamán sétáltunk egyet hátsó részeken kutyával és felmásztunk a hegytetőre. Vadászházak fele nagyon szép a kilátás csak feljutni nagyon nehéz. Mondjuk mikor fent voltunk most nem kicsit paráztunk be, mert szabadon engedett kutyák támadtak be minket. Elálltam útjukat nehogy hárman a kutyám felé vehessék az irányt és mázlira mire odaért hozzám az első, körbenyalt, ugrált nekem, pedig végig rohanva morgott. Szerencsésen jött messzebb gazdi visszahívta őket, elkerültük egymást végül nem lett gond. Hazafele még kutyám megtanított cipőbe szánkózni kavicsokon. Eléggé elfáradtunk. Kutyának estére olyan izomláza lett, hogy terpeszbe járt, sántított. Aggódtam érte rendesen. Esti séta megint csak az utcácskákba voltak, boltba mentünk. Igazi pihenés. Sokszor voltunk már a várba, pataknál, romoknál, így nekünk ez nem mindig van tervben már. Persze, aki először jár arra bobozzon, menjen el a várba, tegyen egy hatalmas kört a város szívében, üljön be enni, túrázzon sokat.
02. 23.
Nem meglepő, ha azt írom szokványos sétával indult a nap, reggeli. Most másik irányba indultunk túrázni, szóval ennyi év után is van új rész, amit fel lehet fedezni meglepően. Kutya elfelejtette a sántaságát és tépet előre. Jó nagy kört tettünk. Kutyust pihenteti hazamentünk, én vele maradtam, míg szüleim elmentek megnézni a palotát, sétálni. Aztán hívtak mehetünk le Duna partra, mert megyünk a kedvenc éttermünkbe a Gulyás csárdába. Kutyival beültünk oldalba. Rendeltünk forró csokit, ami isteni volt, krumplipürét, sajtszószos csirkét, salit. Mennyei volt komolyan mondom. Apum pacalt evett, ő ugyanezt mondta róla. Ez a helyünk ugyanolyan bevett szokás már, mint a Honti. Ki nem hagynánk. Délután pihentünk, séta, séta, s séta, séééta. Erről szóltak a napjaink, ja és pihenés persze fontos. Este még toltuk magunkat előre mi is és mentünk be boltba, nézelődni. Ezen a napon se maradt el a kutyás sztori. Itt nem betámadott egy kutya, hanem játszani parttól kifutott hozzánk és ki az útra. Kis híján szívleállást kaptunk busz elől bejöjjön vissza hívogattuk, gazdája idegronccsá válhatott...
02. 24.
Reggeli szokványos séta. Kisebb körben már sajnos. Összepakoltunk és leadtuk a kulcsot, fizettünk. Hamar hazaindultunk. Viszont satufékkel megállt apukám valahol, amiért 5 éve könyörögtem, mindig elmentünk csak mellette. Megálltunk az Üvegtigris büféjénél. Ott is sétáltunk egy hatalmasat, nagyon jó kis hely. Ittunk egyet és csak azután folytattuk az utunkat haza. Feltette a pontot az í-re. Most meg jönnek a hétköznapok, visszaszokás. Nehéééz. :/ Visszaaaa :D
Ennyi lenne ez a kis leírás. Remélem tetszik nektek, annak ellenére, hogy nem váltottunk világot. Szép hetet!
0 Megjegyzések