A nem unalmas Life Update
Tudom, tudom. Megígértem kevesebb magánsztori, több érdekes tartalom. Eddig én is elhittem tényleg több időm lesz komolyabb tartalmakra, de az elmúlt 2 hét kicsit változtatott a terveimen. Rájöttem nem lesz idő írni, s örülhetek, ha össze tudom kapni magamat. Megint oda jutottam magyarázkodhatok ugyan miért tűntem el, mikor terveim voltak a bloggal kapcsolatosan. Igen néha az élet keresztbe tud tenni.
Kezdem az elején, ahol utoljára abbahagytam...
Egészségem viszonylag egyenesbe jött. Cila rendben van már kintre is szoktatva. Mondhatni egészen jól haladtam előre. Aztán eljött szerda és a párom hirtelen kitalálta szedjük össze a cuccaink próbáljunk szerencsét náluk. Csekély 2 óra alatt összepakoltam az életem és már útra készen álltunk. Izgatottan néztem a tájat, ahogy közeledtünk a lakásukhoz. Mindig elvoltam ott, anyujával kijövök ez miatt nem aggódtam, de a kis panel gondolata, kerthiány és a többi aggasztott. Ott a szobahő 24 fok minimum és pici tér = clarissa meghal...XD
Első napokba szó szerint tényleg nem aludtam semmit, pánikoltam, rosszul éreztem magam nagyon. Hiányzott az otthon. Hiába voltam előtte sokat náluk a tudat taccsra tett. Közbe belül küzdöttem sok mindennel, amit itt nem részletezek.
Szegény párom próbált segíteni, de aligha tudott volna. Nagy nehezen mentünk a városba köröket, szoktam a környezetet, nem mellesleg találtam melót. Pár nap után kicsit enyhült a pánik.
Csak, hogy legyen kanyar a történetbe munkanapom első percébe kirúgtak. 9 órakor kezdődött volna a munkaidő, én ott voltam 40kor kint. Hívott egy másik meló Balatonról. Felvettem és beszéltem vele kb. 9-ig. A csaj kijött, hogy be se tegyem a lábam a boltba. (előtte mézes-mázas volt) Köpni-nyelni nem tudtam, hiszen munkaidő kezdete előtt voltam pár perccel. Kivételesen nem buktam ki, mert fix helyet tudtam lent és bíztam benne jó lesz, páromnak is lesz melója velem, minden happy.
Másnap már cuccoltunk le Balatonra. Egy neves szállodába készültünk londinernek, szobalánynak. Nagyon lelkesek voltunk. Felvettek rögtön és mentünk a szállásunkra. Itt ütött be a katasztrófa...
A szállója egy négy csillagos szállodának gondoltuk igényes lesz, de nem. A hely kívülről elment, de belül undorító wc, egy pinceszerű lyukba a zuhanyzó (mocskos), a szoba tágas, de lámpán nincs búra, lógnak a vezetékek, ablakot nyitni nem lehet, a szoba hát lepukkant. A lakók sajnos igénytelenek eme téren, nem voltak szimpatikusak (szobába, ágy felett száradtak zsinóron a ruhák). Szörnyű volt és 20 a fizetésből a szállás, plusz köttes be tv-t, netet, ha fontos. Mai világba alap a wifi. Hamar kirohantunk onnan.
Előtte való nap lett egy B terv Balcsin. Felhívtuk a hölgyet, hogy mégiscsak igaza volt átmennénk. Kedvesen fogadott és mondta mehetünk, annyi ez áprilistól idény munka. Nagyon örültünk lesz munka, de addig mi a fenéből élünk meg gondoltuk egyszerre. Ez tényleg B terv...
Visszacuccoltunk páromhoz, onnan pár nap múlva pedig át hozzánk vissza, hogy keressünk munkát és amúgy is, addig legyen valami. Még mindig, ha szarba leszünk, akkor áprilistól lenne munka. Ezzel a munkával az a baj még nincs semmi szerződés, csak kézfogás, magyarul kitudja mi lesz vele. Most hazaérve több helyre személyesen leadtam az önéletrajzom. Én helybe keresek, párom nem tudom mit tervez, mert mondta menne ki Cnc-be (németbe), vagy itthon valamit keres kitalálja. Megint a lesz, ami lesz. Idegesítő! Tényleg szörnyű ennyire nehéz elhelyezkedni, mert se ott nem találtunk munkát, se itt. Ha találunk meg vicc szinten 100 ezer forinttal akarnak magukhoz felvenni. Megélni, mert kéregetésből fogok nem?... Kíváncsi leszek mikor lesz az árakhoz mérten nézve is egységes, jól megfizetett munkaerő magyarba. Annyira elkeserít, ami itt megy! Tényleg Pesten akad jó fizetés, de vidéken jellemzően 161 bruttó a fizetés. Persze ez Pesten is megvan, mint vidéken 1-2 hely ad 200-at, de alapszinten írtam.
Ja érezhetően ott vagyunk, ahol indultunk....
Tapasztalatnak jó volt elmenni, de egyelőre előrébb nem lettünk. Remélem egyenesbe jövünk egyszer az életbe és nem megy erre rá a kapcsolatunk párommal. Veszélybe helyez mindenképpen ez a nincstelenség. Szerintem nem vagyunk ezzel egyedül sajnos. A vicc nem szoktam siránkozni, de ezt jó volt leírni, mert jó tapasztalatnak bizonyult és még jobb lesz, ha Balatonon kötünk esetleg ki. Reméljük találunk addig valami jót és előbbi elfelejtődik, de addig míg ilyen nyögvenyelős az életünk tény aligha tudok koncentrálni az írásra. Márciusra erőt kell vennem magamon.
Elkezdek gondolkodni és kidolgozni témákat, addig meg, amit rég megírtam kerülnek fel, úgyis ezer elmaradásom van már felétek lassan. Ja meg magam felé 1001. Tavaszra rá kell pörögnöm. Plusz dolgok, amiket elterveztem: munka, edzés, írás, amikor csak lehet és bírom.
0 Megjegyzések