Mi a jelenlegi helyzet?
Egy ideje gondolkodtam azon mit kéne írnom a blogba...
Ötleteim vannak nem is kevés. Időm van-e? Sajnos nem igazán. Ha meg mégis valahogy szívesebben töltöm pihenéssel, szórakozással.
Év eleje óta alig került ki poszt, amit nagyon sajnálok, de mégis örülök neki. Év elején teli voltam álmokkal, tervekkel és sok minden nyugtalanított is. Ennyi idő távlatából az évem kezdete eléggé elhalványult csak naplóból tudnám felidézni mi zajlott az életemben. Nyárra viszont nagyon emlékszem... Ebben az időszakban éreztem azt minden széthullik körülöttem. Amiket megálmodtam homályba vesznek, a magánéletem szétesik, sikerek elmaradnak messze tőlem. Kicsit fel is adtam mind magamat régen, meg úgy mindent. Eljött az idő arra, hogy csak sodródjak, imádkozzak a jó dolgokért (hinni akartam csoda történik-ez volt a védekezésem).
Szokták mondani egyszer fent, egyszer lent. Ebben az évbe meg volt rendesen. Aztán ahogy eljött a nyár vége egyszerűen minden megváltozott. Hirtelen a semmiből remek ötletek kerültek elő, pozitívan változott minden körülöttem. Amilyen káosz vett körbe úgy rajzolódtak ki a reménysugarak. Elkezdtem erőre kapni. Eleinte pánikbetegségem beleszólt a boldogságomba, de építve magam ez hamar elmúlt. Amiket eddig a szőnyeg alá söpörtem, előhalásztam és egyenesbe hoztam mindent. Kutyám halála óta egyszer se éreztem ilyen szabadnak és boldognak magam, pedig 2 éve volt... Elvoltam végig, de utólag nem önmagam, halvány képe jelenlegi énemnek. Nem teljes. Sajnos ez megmutatkozott eddig az életem minden pontján. Sok hibát vétetem és sok hibát meg is bocsájtottam ellenem. Nem tudtam talpra állni. Tudni kell durván karakteres, rémisztően erős jellem vagyok. Sose hagytam magam semmilyen szinten egészen 2 évvel ezelőttig. Abba az időbe lett az első párkapcsolatom (jelenlegi), ami új volt nekem, semmit se tudtam mi merre működik, kissé naív lányként csöppentem bele. Aztán rá meghalt a kutyám, aki előtte a világot jelentette nekem, vele nőttem fel. Rá rengeteg esemény, amiket talán ezek után fel se tudtam dolgozni, csak átléptem felettük. Sok minden fájt, de elrejtettem, néha támadásra késztetett vitáknál, de nem az az igazi erőből jövő megmondom neked. Befolyásolható lettem, önbizalomhiányos. Okokat nem írok én tudom az elég. Bizonyos dolgoknál teljesen kifordultam magamból. Röviden így álltam őszig.
Lehet nem volt regényírás, blogolás és sok ilyen, ami számomra nem biztosít semmit, csak hobbit képez és boldoggá tesz (már, ha nem érzem kényszernek). Ennyi idő után nemcsak azt érzem remek párom van/párkapcsolatom, családom, hanem azt is, hogy jó helyen vagyok, így vagyok jó most, ahogy. Dolgozok magamon naponta. Elégedett vagyok. Van annyi keresetem, ami a megélhetésemhez kell (sok küzdelem után), a munkám utazás (szó szerint) és azzal, akit nagyon szeretek... Lehetne tökéletesebb az életem? Nem hinném. Szerintem ilyen írást nem is nagyon láttatok tőlem elmúlt 2 évbe, maximum a Shark Design idején valami hasonló megközelítést.
Igen itt leírtam a lényeget, sajnos alig fér bele az időmbe a blog, mivel jellemzően úton vagyok (lehet lesz útinapló-ajánlások 1-2, ha komolyan veszem az anyag gyártást), ha meg nem, akkor azt érzem ezer éve nem aludtam egy jót. Kikapcsolódásra vágyok, főleg most a szülinapom miatt, kéréseim nem is dolgok, hanem Tropicárium, Bowling és efféle remek programok, amik többet érnek minden anyagi ajándéknál. Most így állok...
Hivatalosan is az életem egy nagy kaland és ezt élvezem, imádom, végre kezdek önmagam lenni, egy jobb változat. Belső szemmel és külsős szemekkel erősítve meg!
Néha persze lustaság közbeszól és hátam közepére minden, de előbbi mondatom vegyétek figyelembe. :D
Zárás: Idő, kitartás, hit, tenni akarás, új utak, belső erő.
0 Megjegyzések