Megbocsátás

Hanganyag: Feltöltés alatt...

Mikor van szükség megbocsátásra? Iskolai problémák, munkahelyi, hűtlen társ, rossz barátok, kisebb botlásoknál mindig feljön ez a kérdés, hogy most mi legyen? Maradjak haragtartó vagy bocsássak meg?

Haragot tartani sosem egészséges. Persze elfelejteni se fogjuk az igazságtalanságot felénk. Ezt a helyzetet csak kétféleképpen tudtam én megoldani: 1. megbocsátottam, nem felejtettem, kapcsolatot megszakítottam. 2. megbocsátottam és mivel nem súlyos vétek volt, idővel "elfelejtettem" vagyis lezártam magamban.
Haragot érdemes megtanulni jól kezelni, erről később fogok írni még.
A sérelmeknek széles a skálája, de leginkább a kritika, visszautasítás, cserben hagyás, ami feldűhíthet, haragot gerjeszthet bennünk.

A megbocsátás azt jelenti, hogy feldolgozzuk a fájdalmat, amit nekünk okoztak, elfogadjuk a megváltoztathatatlant, továbblépünk.

Komolyabb nehézség az önmegbocsátás útja. El kell fogadnunk, hogy nem vagyunk tökéletesek, vannak hibáink és ez miatt nem utálhatjuk önmagunkat!
Tipp: Gondold végig a hibád, helyzeted mérd fel és írd ki magadból a történteket, tanulságokat, keress rájuk megoldást. Legvégül minden rosszat engedj el, bocsáss meg önmagadnak. Változtass, amin tudod, hogy kellene.

Ha megbántottak is fordulj magad felé szeretettel, ne kezdj bele az önsajnálatba, önpusztításba. Semelyik irányba nem szabad pusztító érzelmeket táplálni, mégha lehetetlen küldetésnek tűnik is! Tudom, néha pokoli nehéz...

"Megbocsátani nem kényszer, de a béke eszköze, a belső erőnk eszköze pontosan."