Új munka

Új munka

Előző bejegyzésben említettem kicsit változott a helyzetem és mondhatni új fejezet kezdődött el az életemben. Eddig a blogomnak éltem és néhanapján írtam a regényemet, de ezek tudni illik pénzt nem termelnek számomra. A megélhetésem szüleim vállát nyomó súly volt. Ők tartottak el 23 éves koromig, mert a kisebb idény munkáim sok hasznot nem termeltek. Az itthoni problémák elszaporodtak, nem találtam a helyem, eléggé rosszul éreztem magam elmúlt időkben, amiről sose írtam semmit, nem láthatta senki. Tipikus insta élet jut az eszembe erről...

Lényeg régóta kerestem állást, ami nekem való és marad életem mellette. 1 éve szenvedtem eme témától és eddig kiút nem volt előttem. Kis híján kénytelen voltam feladni a szabadságom (napi 8-12 órás munkák tömege, zömében 12 és hétvégék), nagyon megviselt a légkör, azt éreztem megfulladok az élettől, én ezt nem akarom. Taposómalom hajtása nem nekem való. Más vagyok a többi embernél nagyon sok mindenben és nem illek sehova, egyéb félelmek, gondolatok cikáztak naponta át a fejemben. Aggódtam...

Egy-két lehetőség szembe jut utolsó 1 hónapban, de egyik se volt az, hogy na ez kell. Egyik rokonom egy hétvégi tali által mondta hallotta keresnek embert az Sztk-ba hozzájuk, jó fizuval, napi pár órába (részmunkaidő). Helyi, ezért azonnal rákerestem interneten és tádám szám, név, hát felhívtam. Egy nő szólt bele, hogy jó, hogy érdeklődök, de sajnos betelt a hely. Mondtam ahj, sebaj, ha lesz hely legyen szíves szólni. Kedves volt, mondta, ha valami változik szól. Letettem és maradt a keserűség mi lesz velem. Aranyos rokonom adott volna munkát, de messze, így sajnáltam, ha elfogadom azt, nem lesz jó számomra. Hiányoznának értelemszerűen az itthoniak.

1 hét múlva közbe szólt a "sors". Égiek kisegítettek vagy valaki, mindegy, ki mibe hisz... Felhívott a rokonom, hogy a nő kereste menjek le aznap este megbeszélésre, mert van hely. Örömömben gyors készülésbe kezdtem és szedtem össze magam jó színbe lásson. Izgultam egész úton le, míg be nem értem sztk-ba és vele szembe nem kerültem. Ott valamiért elöntött a nyugalom és a hirtelen sokk, hogy már azonnal dolgozhatok (próbanap) se zavart meg. Bekerültem egy aranyos nő mellé, akivel jól elvoltam és bevezetett a munkába. Megismerkedtem mindenkivel és tökre boldog voltam, mert olyan kedvesen fogadtak! Jön a lényeg: közgáz, grafikus, dajka végzettségem van, de TAKARÍTÓ lettem! Igen takarító! Dajka se csinál sokkal többet, mint takarít, így elnézést ezt írom, de nem érzem kevesebbnek a munkámat annál. Sőt jobb, mert nyugodtabb. 2 hete lassan, hogy ott vagyok és őszintén eddig imádom csinálni, imádom a csapatot. Valóság az, hogy nehéz meló, lenézik sajnos ezt a munkát, de legjobb döntésem volt elvállalni ezt. Miért? Vannak húzós munkanapok, de kitudok menni cigizni, enni közbe. Főnököm normális, kollégák normálisak. Részmunkaidő jó pénzért. Este járok be és nekem pont ez való, mert nappal alszok, csinálom a dolgaim. Hátrány anyum keveset látom, de hétvégém szabad, ami plusz jó pont. Helyi, így 15 perc buszút, hamar hazaérek.
Remélem minden ilyen jó lesz mindig, mint eddig, mert akkor panaszra sose lesz okom. Persze néha helyzetjelentést hozok jelenlegi életemről és kiderül változott e valami.

Kérésem felétek... Ne nézzétek le a takarítókat, mert fáradhatatlanul, azért dolgozunk másnak jobb legyen. Rend és tisztaság vegyen körül minket. Sztk, orvosi környezetet tartok én rendben, ami még inkább titeket szolgál. Megfelelő ellátás mellett a tisztaság ugyanolyan lényegi e helyeken, amiért én is felelek perpillanat. Törekszünk a tökéletességre, de előfordul pár hajszál, porcica ottmarad a helyen, ami nem mindig a mi vétkünk, de ha igen is, emberekből vagyunk...
Ne szóljátok le a lényeg ezt a fajta munkát végző embereket, mert szükségetek van ránk! Köszönöm minden takarító nevében!

Most ennyit írnék ma nektek, remélem tetszik a saját kis történetem és volt benne valami hasznos számotokra! Legyen szép estétek/napotok és kívánom legyen jó munkátok, sose adjátok fel! :)