28 év, 20 tanulság

23 évesen már írtam egy ilyen bejegyzést azt is érdemes elolvasni: 23 év, 23 tanulság. Most mikor kerestem vissza realizáltam úristen eltelt azóta 5 év...  5 hosszú év, rengeteg eseménnyel! Egy pontban biztosan összeszedem a főbb dolgokat, amiket átéltem. Milyen fiatal voltam akkor és teljesen más, mégis ugyanaz, mint ma. Előre a negatívak, utána a pozitívak lezárásként. (Utolsó borítja ezt, nem írtam elég gyorsan meg ezt a bejegyzést.)

1. Gyász

Szándékosan kezdem ezzel a ponttal, mivel ahogy betöltöttem a 24-et elvesztettem valakit az életemből, ami teljesen megváltoztatott. Mikor a 23-at írtam még mellettem volt napi szinten, de nem sokkal rá már csak az emlékek maradtak róla. Sok idő eltelt 2019 óta, de én mai napig nem hevertem ki az eseményt... Van egy önutálatom, ami arról szól a munka, életem jobban lefoglalt, mint észrevegyem az ő betegségét... Későn kapcsoltam. Ráadásul lehet jobb dokit kellett volna keresni első napokban és akkor tovább élt volna. Előző évbe mamám ment el, aztán ő. Direkt nem írom le kiről van szó, mert sokan csak az emberekre mondják Ő, hát én nem... A lelkitárs nemcsak ember lehet! Az életem megváltoztató este ott hagytam egy orvosnál, aki vigyázott rá, de csak feküdt fel se tűnt neki nagyjából egyedül maradt ott, egyértelműen haldoklott tudtam csak nem fogadtam el, ígéret sose hagyom magára újabb hiba. Másnap reggel hívott még él, aztán 5 perc se kellett hívott összeomlott a keringése. A hitemből, bizalmamból egy összetört, földön zokogó, elveszett, lelketlen, félig halott lénnyé váltam. Itt kezdődött, hogy elvesztettem önmagam teljes mértékben. Minden nap, minden percbe sírás fojtogatott vagy bőgtem is megállás nélkül. Vigasztalhatatlan voltam. Elég sokáig üresnek éreztem magam és élni se akartam. Támogatásom szülők részéről fájdalommal lehetetlen volt, párom meg hagyjuk. Magamnak kellett valahogy életben maradnom. Olyan mély volt a fájdalom, hogy én csodálom most itt írok! Egyszerűen nem lehet szavakba, mondatokba önteni. A vicc előtte sok mindenkit elvesztettem már, de ez totál más volt. Ilyet sose éreztem előtte! Ez az eset miatt 1 évig tengtem, nem volt célom, bárki bármit csinálhatott velem, átverhetett, kihasználhatott, bármi szó szerint, mivel én megszűntem létezni körülbelül. Angyalokkal többet nem beszéltem, haragudtam mindenre és mindenkire. Ami felülírta ezt a helyzetet végül egy tündéri cica, aki a semmiből toppant be az életünkbe és akit mai napig imádok. Másik meg kellett 1 év, hogy elkezdjem újra összekapni magamat. Elkezdtem önfejleszteni. Újra célokat állítottam és elkezdtem menni előre. A fájdalom mai napig velem, de már helyén tudom kezelni és tisztán látom a dolgokat. Rohadtul hálás vagyok ő neki, hogy egész életében tanított arra, hogy sose adjam fel és a legnagyobb fájdalomban, betegségben is utolsókig harcoljak, mint ő. Sírt, nem akart elmenni, küzdött maradjon, így az én feladatom ugyanez. Mindenből felállni, hiszen élni jó dolog, mivel ezer lehetőséget ad. Az önpusztító fázis után áttértem erre az útra. Teszek magamért, élvezem az életemet és próbálok másoknak segíteni, hogy jó, boldog életet élhessenek. Gyászról egyébként hosszabban fogok majd írni és segédkezet nyújtani a nehéz időkre.

2. Betegség

Ez is egy rendkívül nehéz pont. 23 évesen írtam erről már, de ott még nem is tudtam a java hátra van a rossznak... 20 voltam, amikor glutént elhagytam és végre a bőröm rendbejött, jobban kezdtem érezni magam, csak a súlyommal voltak nehézségek, mivel nehezen hízós típus vagyok, mindig beteges voltam, de semmi komolyabb. Aztán kapcsolódva előbbi ponthoz ott megtört valami. Lefogytam, egyre rosszabbul lettem, nem sokra rá minden este hánytam, rosszul voltam, savam volt. Ekkor el kellett hagynom a tejes dolgokat. Megint javult kicsit a helyzetem, de nem volt az igazi. Még elhagytam 1-2 dolgot foodtest által, ami billentette előre a dolgokat, de valahogy a súlyom nem javult, se más. Elhagytam a káros szenvedélyem, szó-szó, erről másik pontban. Még mindig kevésnek bizonyult, aztán amikor hozzákapcsoltam az egészhez az önfejlesztést, akkor kezdett jobb irányt venni minden. Elkezdtem a lelkem rendbeszedni. Hamar világossá vált számomra, hogy igazából mindvégig a múlt betegített főként, plusz a jelenembe vannak komoly problémák, amik előhozzák a tüneteimet és szinte haldoklok ettől. Most ott tartok, hogy nem eszek félre, vigyázok a betegségekkel, amit lehet kerülök és próbálok visszatérni testileg a 18 éves kori önmagamhoz, ami egészséges volt, persze egy jobb verzióba, rendbe szeretném tenni a környezetem is. Még az év a gyógyulásé, de hiszek benne 2024-re végre elérem ezt a fő célomat. Majd 10 évet szenvedtem, elég volt belőle... 2024-re le a láncokkal! - 20. pont...

3. Függőségek

Lehet itt sorrendbe menni... 14 évesen elkezdtem dohányozni. Néha iszogatások is társultak. 18 évesen kipróbáltam a füvezést és egyetlen 1 drogot, ami kishíjján megölt és megtanított soha ne akarjak ilyet többet csinálni és mindenkit beszéljek le. Egy kis tabletta jó ha tudod a végzeted okozhatja! Mindenki szinte kipróbálja ettől független majd, de ne szokj rá bárhogy hat! Tönkreteszi az életedet, mint minden, amiről most írok ebben a pontban. Másik meg bulikba nagyon vigyázz nehogy bedrogozzanak! Drogokról ennyit. Iszogatások nálam mindig light-osak voltak, mások atomrészegre itták magukat én csak a kellemes állapotig, ami bőven elég volt ahhoz, hogy rosszul legyek tőle. Pár éve már egy kortyot se iszok konkrétan, annyira megutáltam. Itt a mérték a fontos, amit pontosan tudsz mennyi számodra. Ne legyél alkoholista! Na térjünk az én gyenge pontomra a cigire. Sokáig sima cigit szívtam, aztán huszonévesen már iqost, aztán míg lehetett elf bart, végül megint egy kis ideig cigi, aztán heets most. Nem vagyok büszke a nyaram részben a cigivel szúrtam el egy negatív esemény után, mert rátett a betegségemre, pedig már jó úton voltam... Végül őszre megmakacsoltam magam és visszatértem a iqosra. A baj az, hogy sokat szívok extrán belőle... Régen megtudtam állni fél dobozzal, ma 1,5 doboz elmegy, amin novemberben gyorsan dolgoznom kell, mivel nem akarom kinyírni magamat. Emellett függőség a kajálás, én mindig beleesek abba, hogy egyek máshol aztán rosszul vagyok, mert szennyezett számomra, pedig tudom lehet van benne glutén, tej stb... Bármilyen függőséged van ez a te életed és te irányítod nem más, így te döntesz akarsz-e rab lenni vagy sem! Élni akarsz sokáig vagy sem...

4. Barátság

18 éves koromig a sulis barátaim mellettem voltak, aztán okj-n szereztem újakat. Na, de lényegében amikor 20 évesen otthagytam a sulikat, akkor mindenki eltűnt. Én nem tartozom azok szerencsések közé, akik később is összejárnak. Tudom persze mindenki eljegyzett, férjezett, gyerek, nem úgy mint én, így témánk se lenne lassan, de azért érdekelne bővebben a Fb-n kívül kivel mi merre. 1x sikerült egyetlen találkozó egy volt barátnőmmel anno, de ennyi. Én tapasztalatom senki nem keress senkit, esküvőre se hívtak meg, pedig 18 évesen ohh mindenki ott lesz mindenkién. Persze.. Szóval ne lepődj meg, ha eltűnnek a sulis barátok idővel. Gyerekkori barátnőmmel voltam jóba 24 éves koromig, de aztán ő is felnőtt, elköltözött és szimplán letiltott, igazi okára sose derült fény miért dobott az életéből, de ennyi. Netes barátnőm ugyanez volt, alig beszélünk már., idővel elkopnak az emberek. Eddig írtam a rosszat, de most térjünk át a meglepő részre, amit én se hittem el... Mikor mindenki eltűnt én mondtam páromnak, hogy nézd meg sose lesznek barátaim! Szerintem a fájdalmak miatt nem is akartam és taszítottam másokat direkt, nem véletlen nem voltak pár évig újak. Bezárkóztam. Aztán egy nap a semmiből írtam egy poszt alá, amire reagált 1 lány, akivel elkezdtem beszélgetni, másik részen egy régi ismerős, aki újra képbe került ekkor. A nem véletlen, véletlennek köszönhetően lett 2 barátom. Egyikkel napi szinten beszélek, másikkal mikor ideje engedi, akar. Ő általuk újra nyitottam. Aztán meghalt a szomszéd bácsi és ideköltözött családból az egyik srác, na vele is jóba vagyok... Röviden lehet elkopnak az emberek, de mindig van lehetőséged újabb barátokat találni, ha nyitott vagy rá.

5. Párkapcsolat

Elég összetett téma. Első igazi kapcsolatom 23 évesen kezdődött és tart. Előtte csak randizgattam, amik nem voltak túl sikeresek, de annál tanulságosabbak, néha szórakoztatóak. Ha elfogadsz egy tippet nem kell sietetni semmit! Se a szexet, se a kapcsolatot! Érezni fogod mikor minek van itt az ideje. Másik gondolat, hogy én mindig fixen azon voltam egy életen át egy ember mellett élni... Ha véletlen te is azon ritka emberek közé tartozol, aki hisz az egyetlen igaz szerelemben, akkor kiábrándítalak sajnos.. Lehet, nem kizárt egy ember mellett letudod élni az életed vagy legalább a felét, de sajnos 28 évesen rájöttem mennyire nehéz ezt kivitelezni és nem hiszem ez megtörténhet, de erről biztosra, akkor tudnék írni, ha 50 felett lennék és több partnerem lett volna, eddig 1. Mindenesetre nagyon rázós egy hosszú párkapcsolat, nem is hittem ennyire nehéz együtttélni valakivel, akit a jövődnek szánsz (pl. megbánt és a szíved darabokba, de megbocsátasz; majdnem szakítások). Nem mindegy milyen feltételek alakítják az életeteket, milyenek vagytok stb.

6. Múlt

Semmiképpen ne ragadj bele a múltba! Negatív emlékeid próbáld ne előhozni, csak ha feldolgozásra készülsz és elengedni. Bármi van a múltadba az elmúlt és lépj tovább! Ha pozitív dolgok tarkítják, akkor viszont bátran nosztalgiázz, de véletlen se fájdítsa szíved.

7. Boldogság

Nem várhatod mások tegyenek boldoggá... Saját magad kell boldoggá tenned, te neked kell tenni azért, hogy boldog életed lehessen. Mások csak hozzáadnak!

8. Menekülés/problémák

Volt nem kevés elveszett időszakom. Menekülni akartam minden/mindenki elől, de rájöttem azért 1. ez nem egyszerű, nem jó felégetni mindent magad mögött 2. senki se fog megmenteni, hiába várod. Segítőtársat lehet találsz, de akkor is neked kell megoldani a bajaid, nem várhatod mástól a megoldásokat.

9. Elengedés

Én extrém ragaszkodó típus vagyok... Nem tárgyakhoz, hanem emberekhez, állatokhoz. Sajnos én mindig megvártam míg az élet lép az elengedés irányába, de meg kell tanulni magadtól is leépíteni a negatív embereket, dolgokat. Ezen nekem is dolgozni kell még. Emellett a múltat is nagyon nehéz elengedni. 

10. Sport/étkezés

Sport elengedhetetlen az egészséghez és boldoggá is tesz, fejleszt testileg-lelkileg. Az étkezésre pedig nagyon figyelni kell, mert rengeteg testi bajtól megvéded magad, ha jól étkezel. Allergiás, érzékeny vagy végképp figyelj arra miket eszel és ne bűnözz nem éri meg... Ha pedig félsz enni tudd, hogy az tart életben! Ráadásul isteni ételek vannak, amit hiba megvonni magadtól..., hidd el tudom miről írok érzékenyként. Figyelj a normál testsúlytartásra.

11. Elvárások

Régen mindenkinek megakartam felelni, de 28 éves koromra rájöttem, hogy egy életem van és úgy akarom élni, ahogy nekem jó, tanácsokat meghallgatok, de megszűröm mi a hasznos. Ne befolyásoljon a környezeted, hogy neked már gyerek kell, házat venni se lehet venni olyan egyszerűen, mint vágyna rá az ember, szóval nem gáz, ha otthon élsz, házasnak se kötelező lenned, ha nem találtad meg rá a párod. Hidd el ott tartasz most, ahol lenned kell. Annyi küzdj az álmaidért, ne elégedj meg mondjuk a "semmivel", mert ez van most!

12. Vágyak

Direkt kövi pont elvárások után. Sose add fel az álmaid! Én is van amire 10 éve várok, de nem adom fel, mindennek eljön az ideje. Folyamatosan építem magam, megyek előre. Van, amit 12 év után vittem véghez most ebben az évben és sikerült! Bármi elérhető, ha hiszel/teszel érte. Nem véletlen álmodtad meg...

13. Önfejlesztés

Rengeteg ideig ezt a szót nem ismertem és fú, de bánom... Bárcsak 12-18 év közt tanították volna nekem ezeket, amiket most tudok... Teljesen msáhogy alakult volna az életem, de persze ez múlt nem bánom, így vagyok az aki. Mindenesetre örülök elkezdtem foglalkozni ezzel és haladok folyamat előre. Megismertem jobban önmagam és megértettem csomó mindent, ami velem van, történt. Mindenkinek ajánlom, akármennyi idős is, kezdjen bele, sose késő! 

14. Manifesztáció

Ez is olyan pont, amibe nem igazán hittem... Sajnálom nem tudtam róla előbb és elsőre nem értettem mire jó, de sose késő ugye. Több poszt van és lesz ebből a témából. Sok mindent elérhetsz a manifesztáció módszereivel. Higyj benne, higyj magadban, bármit elérhetsz! Ez már egy jó lépés a céljaid felé.

15. Hobbik/szórakozás

Enélkül az élet nem lenne élet! Ne csak a munka éltessen pl., hanem szakíts időt olyan dolgokra, amik feltöltenek és boldoggá tesznek. Lehet ez otthoni szórakozás vagy kimozdulós, egyszemélyes-több. Tarts énidőt, utazz, mozizz, ülj be étterembe barátokkal, rajzolj, a lényeg ezt hetente többször csináld és akkor pluszt tudsz adni az életedhez. Lesz rá napi 10 perced, ne kifogást keress, miért nincs időd magadra!

16. Környezet

Minden évben szelektálj, akár többször, ne halmozz. Legyen a környezeted tiszta és rendezett, mivel az a lelkednek is jó. Halogatást mellőzd. Ha szereted az ünnepeket, ha nem, érdemes mindig évszaknak megfelelően díszíteni a lakásod, mivel hangulatjavító.

17. Háziállat

Lehet imádod az állatokat, de csak akkor legyen saját, ha tudod vállalni is őt. Takarítás, etetés/itatás egy dolog, de ha utazol kell valaki, aki vigyázz rá, ha beteg fizetned kell az orvost és ami még nehezebb, ha baja van, elveszted, lelkileg... Szóval mindent gondolj vég jó alaposan és csak utána, ha biztos vagy magadban menni fog, akkor legyen állatod. Ha teheted meg ne vegyél, hanem fogadj örökbe! :)

18. Munka

Ez egy komplex téma... Rövidre veszem a formát. Lényeg, hogy olyan helyen dolgozz, ahol szeretsz lenni, jó a fizetés, akár dolgozz magadnak vállalkozóként, otthonról. Ne félj kilépni, ha "bántalmaznak" egy helyen! Csináld azt, amit szeretsz, ha másnem mellékállásban. Én régen nem hittem, hogy lehet azt dolgozni, jó bevételért, amit szeretsz, de többen bizonyították semmi se lehetetlen, akikkel beszéltem eddig. Ne add fel.

19. Könyv

Kezdem a könnyebbik úttal az olvasással... Jó kikapcsolódás, fejleszt is. Kuckózós időben remek énidőnek. Én viszont azért tettem ide ezt a pontot mivel 16 évesen elkezdtem írni egy regényt, amit azóta is csak tartogatok, pedig majdnem befejeztem, áll a füzet új szavak nélkül. Ha írnál, akkor ajánlom minden nap szánj 10 percet rá vagy legyen egy célod pl. napi 1 oldal. Én egyszer remélhetőleg befejezem ezzel a módszerrel, de már új ötletem is van, amit mindenkinek ajánlok legyen egy füzeted, amibe az életed története van! Minden évben a főbb eseményeket, érzéseket a régiek mellé írd fel! Sose késő belekezdeni és hidd el nagyon jó lesz idősen elolvasni vagy átadni a gyermekednek. Ez nem napló lesz mindennapos dolgokkal, hanem önéletrajz. Gondolkodj el rajta, tanulhatsz is belőle!

20. Vérvétel

Most itt fog megszakadni a 28 helyett, 20 lesz a gondolatom mivel csütörtök óta sokkban vagyok... Évente járok vérvételre, de sajnos most arconütött a vérképem... Mindig is vérszegény voltam, de 1 éve nem szedek vasat. Hiba volt! 101 hemoglobin, 4.8 vasról leesett 1 év alatt 84-re és 2,3ra a vasam, ami közelíti a súlyos esetet, ami azt jelenti vért kéne kapnom lassan... Ez több okon lehet: Nem megfelelő étkezés, vitaminhiány, felszívódási zavar, belső-külső vérvesztés, erős menzesz stb. Tünete így utólag annyi volt, hogy gyengébb voltam, fáradékony, mensinél nagyon rosszul éreztem magam, de önmagában egyébként nem tűnt fel, egészen a vérvétel utánig. 5 napja kb vérvétel után csak aludtam, de estére jobban lettem, mire jött ez az eredmény, ami olyan pánikroham hullámot indított be nálam! Azóta küzdök ezzel, szédülök, rosszul érzem magamat sajnos. Egyelőre megúsztam vitaminok szedésével, de kérdéses mi lesz, bízhatok benne a vas felszívódik stb. és jobban leszek hamarosan. Drukkoljatok és én is szorítok azokért, akik hasonlóan jártak, mint én! Figyeljetek oda a vasszintre, magatokra, évente menjetek el vérvételre! Nehogy így járjatok, nagyon félelmetes helyzet... Jelenleg ezzel most zárom ezt a részt, mivel rossz a koncentrációm, szédülök sajnos és nehezen írom meg ezt a pontot. 

Vigyázzatok magatokra!!!💓